Előre bocsátom: nem vagyok szakértője a kommunikációnak.

Mégis, ahogy mondani szokás, a köznapi, józan paraszti ész nevében volna egy tanácsom az ellenzék egészének.

Induljunk ki egy konkrét példából. Behívják az ellenzéki párt, vagy egy civil szervezet képviselőjét a média valamely műsorába. Most hagyjuk, hogy az adott médium minek nevezi magát. Nincs jelentősége.

Minden médiumban vannak még tisztességes munkatársak, vannak senkik, és vannak a diktatúra aljas kiszolgálói. Még három lehetősége létezik az ellenzéknek:

Az egyre erősebben jobbikos Hír Tv. De hiba lenne Csintalan Sándort egy kalap alá venni a Jobbikos Iránytű Intézettel, vagy a már a jó ízlés határait is túllépő Bencsik testvérekkel. És ott van Kálmán Olga.

Az ATV elfordult egykori álláspontjától. Amióta a Hit Gyülekezete teljes felügyeletet gyakorol, már nem tekinthető se ellenzékinek, se objektívnek.

Olyan celebek jelentek meg műsoraikban, akikkel szégyen egy műsorban tisztességes embernek megjelenni.
Vujity Tvrtko, Kárász Róbert, Demcsák Zsuzsa, Hajdú Péter, Botschkor Gábor teljesítménye szégyenletes. 
Havas Henrik elfelejtett műsort vezetni. Szánalmas. Jobb sorsra érdemes vendégei tűrik. Én már nem.

A 700-as klub gyalázatosan elfogult republikánus, teaházas szélsőséges ostoba propagandaműsor, tele a vallástól idegen babonás elemekkel.

Mégse feledjük, hogy a józan, tisztességes, valóban objektív újságírásnak vannak még képviselői: Rónai Egon, Somos András, Simon András, Sváby András személyében. Sajnos a tehetséges hölgyeket az erőszakos és tudatlan férfi kollégáik lenézően háttérbe szorítják.

Egy, csak egy legény van talpon az RTL klubnál. Baló György felkészültsége páratlan.

Tehát vannak még lehetőségei az ellenzéknek, hogy megszólaljon. Azonban az ellenzék rendre beleesik egy kommunikációs csapdába. Folyvást olyan kérdéseket kapnak, amelyeknek semmi valós értelmük nincs.

Mi értelme van annak, ha egy ellenzékit folyvást Orbán, Kósa, Németh, Gulyás, Harrach aktuális agymenéseiről kérdezik? Vagy szándékosan forszírozzák a kérdezők az ellenzék között meglévő ellentéteket?

Úgy vélem, ezt a kérdezési technikát, pontosabban ezeket a provokatív és értelmetlen kérdéseket udvariasan, de el kell hárítani.

Engem, mint ellenzéki nézőt nem érdekel Orbán szokványos napi gyűlöletrohama, nem érdekel Kósa aznapi hülyesége, se Németh Szilárd idiotizmusa. Az érdekel, hogy a riportra hívott ellenzéki és pártja mit tesz az ellenzéki együttműködésért, milyen Magyarországot képzel el, és ebben a jövőbeni hazában milyen életet akar az itt élőknek?

Milyen alkotmányos berendezkedést, milyen polgári beleszólást a köz ügyeibe, milyen államot, szociális ellátást, törvényességet, gazdaságot, egészségügyet, oktatást?

Vitákat szeretnék látni. Kulturált, komoly szakpolitikai vitákat. Kis, nagyobb, sőt mikropártok képviselőivel! Ne egy elfogult szerkesztő döntse el, hogy csak az általa ismert néhány pártnak lehet közérdeklődésre számító véleménye!

Igenis, kis pártokban is komoly munka folyik, és van szakértelem!

Engem ugyan nem érdekel a bulvár, de nem akarom a magam ízlését senkire se erőltetni, megmaradhat, nem a műsorok strukturális arányeltolódását javaslom, hanem a meglévő hír és politikai műsoridő hatékonyabb, jobb, informatívabb kihasználását. Ez nem jelentene nézettségi visszaesést, így bevétel csökkenést sem.

Egyet biztosan tudok; ha valami őrült tévedésből szót kapnék valamely médiumban, udvariasan, de határozottan visszautasítanám, hogy olyan jelentéktelen kérdésekről mondjak véleményt, mint pl. Orbán Viktor pénteki rádiós ostobaságai.

Arról beszélnék, mit tesz a pártom az ellenzéki összefogásért, és milyen hazát - benne milyen életet - szeretnék az unokámnak.