1947. május 20-án születtem Budapesten. Édesanyám (1911 Keszthely) születésemkor segédházfelügyelő (vice) volt, 1963- ban halt meg.

Édesapám (1910 Nemesvita) születésem idején munkanélküli volt, korábban a Kéthly Anna vezette Szociáldemokrata Párt munkatársa. Később víz-, gáz-, központi fűtés szerelő kisiparos lett. 1997-ben halt meg.

Az általános iskola után a Vas utcai Széchenyi István Közgazdasági Technikumba jártam. Ott 1965-ben érettségiztem. Az iskola irodalmi színpadán rendező voltam.

Itt kezdtem kosárlabdázni, amelyet a korabeli bajnokcsapat tagjaként fejeztem be aktív játékosként 1978-ban.

A középiskolát követően sikeres felvételi vizsgát tettem a Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakára, azonban "létszámfeletti" indokolással nem kezdhettem meg tanulmányaimat.

1965. szeptember 6-án álltam munkába a Szerszám és Gépelemgyárában, amely később önállósulva az Újpesti Gépelemgyár nevet vette föl.Részben hadiüzem volt, igen szigorú állami felügyelettel. Munkaügyi előadó lettem. 1967-ben csoportvezetőnek neveztek ki, a létszám, majd a bérgazdálkodás irányítása volt a feladatom. Még ebben az évben úgy választottak KISZ titkárrá, hogy megválasztásomkor nem voltam az ifjúsági szervezet tagja.

Később a vállalat üzemgazdasági osztályának lettem helyettes vezetője, majd vezetője. Mivel a vállalat semmilyen továbbtanulási lehetőséget nem támogatta, elvégeztem a társadalombiztosítási, majd a munkaügyi szaktanfolyamot. Más út nem lévén, elvégeztem a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem általános, szakosító, majd kiegészítő tagozatait. Mivel munkahelyem ezt sem támogatta, a Magyar Televízió keretei között végeztem el hét évfolyamot, szociológia, filozófia és vallás történet szakokon. Ezek után két évet még ott tanítottam. Ezzel egy időben a Kohó-és Gépipari Minisztérium felkérésére részt vettem, témavezető előadóként a tárcához tartozó nagyvállallatok vezetőinek képzésében.

1975-ben a sokirányú terhelés következtében megbetegedtem, és egy évre rokkantsági nyugdíjba helyeztek.

1976-ban munkára jelentkeztem, azonban politikailag megbízhatatlannak minősítettek, és megszüntették munkaviszonyomat.

Azonnal felvettek a Palotai Építőipari céghez Munkaügyi és Gazdasági Osztályvezetőnek. A cég élére teljesen új, fiatal vezetés került, amelynek feladata a korábban bérszínvonal túllépés miatt csődbe jutott vállalat teljes rendbehozatala volt. Ez három év alatt teljesült, a vállalatunk az Építőipari Minisztérium értékelése alapján országosan az első helyen végzett. Ekkor lettem az Építőipar Kiváló dolgozója. Közvetlen ezek után utasítást kaptam csoportos létszámleépítés végrehajtására, amelyet megtagadtam, és lemondtam vezetői beosztásomról. Udvari segédmunkásként, majd anyagmozgatóként dolgoztam tovább. Mivel később megállapították, hogy igazam volt, ismét, mintegy tíz hónap múlva - visszahelyeztek eredeti vezetői munkakörömbe.

Két év múlva a kerület MSZMP bizottsága "kapitalista gazdasági módszerek" alkalmazása miatt feljelentést tett ellenem. Ennek az képezte alapját, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő Siemens számítógépet változó és constans együtthatók matematika modelljének hollerith lyukkártyás alkalmazásával készítettük el a vállalat teljes gazdasági, pénzügyi, teljes munkaidős, valamit bérszínvonal, bértömeg, képzett létszám tervezését több, mint ezer változatban.

Ezzel párhuzamosan a cég teljes számvitelét automatizáltuk és a korban elérhető legkorszerűbb Robotron gépekre telepítettük. Ez abban a korban annyira forradalmi volt, hogy felettes szerveink nem értették meg jelentőségét.

Biztost helyeztek a cég fiatal, dinamikus felső vezetői fölé. Elsőként engem távolítottak el, majd a vállalat teljes vezetését. Jobb híján azzal a valós indokkal, hogy vállalatunknál sem KISZ, sem MSZMP szervezet nem létezett, dolgozóink pedig szakszervezetüket a SZOT-tól függetlennek nyilvánították.

Nyolc hónapig semmilyen munkát nem kaptam. Rakodómunkásit sem.

Ekkor Bálint B.András, a kor neves újságírója a történetemet feldolgozta a Magyar Hírlap Mellékletének hasábjain, (természetesen az egypárti ízlésvilágához igazítva). Két nap múlva már a Fővárosi Településtisztasági Szolgáltató Vállalat Közgazdasági Főosztályának vezető-helyettese lettem.

Egy év múlva a főosztályvezető kilépett, és én kerültem a helyére. A nyolcvanas évek közepén jártunk. Ekkor ismét - később ismertetendő okokból - két évre rokkantsági nyugdíjba helyeztek.

Visszatérve munkahelyemre folytattam főosztályvezetői munkámat, amely egyre kevésbé elégített ki. A nyolcvanas évek vége felé felkerestem Dr. Buda Béla pszichiátert, hogy tekintettel a rám nehezedő súlyos problémahalmazra, helyeztessen véglegesen rokkantsági nyugdíjba.

Melyek voltak ezek a tényezők;

1.) 1977-ben megnősültem. Feleségem Kárpáti Veronika (sz: Budapest, 1953) az OTP könyvelési csoportvezetője lett. Még ebben az évben megszületett Ferenc fiúnk, akiről hamar kiderült, hogy súlyos autista. Őt követte 1979- ben született Zoltán fiúnk, egészségesen.

Az egészséges és a beteg gyermek együttes nevelésének súlya alatt a család összeroskadt. Egyetlen családtag nem tudta elviselni a beteg gyermek jelenlétét, és mivel lakásunk nem volt, hetente, kéthetente költöztünk egyik rokontól a másikhoz. A feleségem GYES- en volt, és hiába volt az én jövedelmem magas, az ingyenes orvosi ellátás minden tartalékunkat és bevételüket fölemésztette. A feleségemmel szabályosan éheztünk, hogy a gyerekeink mindent megkaphassanak.

Édesapám ezt már nem tudta elviselni. Pénzzé tette imádott műhelyét, befizetett az általa kiválasztott Röppentyű közi lakásba, és vásárolt részünkre egy Polski Fiat 126 gépkocsit. Ezen túl havi 10 ezer forint apanázst ígért. Azonban voltak feltételei. Nekem abba kellett hagynom a munkát. Azért nekem, mert a vállalatomnál már köztudott volt, hogy a Vezérigazgató akkor még illegálisan át fogja játszani a cég nyereséges részlegeit egy osztrák tőkésnek.

Ez akkoriban annyira törvényellenes volt, hogy amennyiben a cégnél maradok, a főosztályvezetői munkaköröm miatt akkor is részese lettem volna a tranzakciónak, ha bizonyítani próbálom, hogy nem tudtam róla. A közvetlen felettesemmel, a gazdasági igazgatóval együtt azonnal kiléptünk. Mégis a feleségem szakította meg a gyest, és tért vissza a munkahelyére.

Akkor már állandó munkahelyem nem volt. Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében alkalmanként segítettem volt gazdasági igazgatóm önálló felszámoló cégének munkájában. Mi végeztük el a sajnálatosan csődbe jutott újpesti textilipari vállalatok csődeljárási, és felszámolási munkáit. A felszámoló vállalkozás vezetőjének halálával ez a lehetőség is bezárult.

Végezni kívánok e részben a munkajogi kérdésekkel. Az angyalföldi kerületi önkormányzat 1996- ban, amikor már hat éve véglegesen rokkantsági nyugdíjban voltam, felkért bírósági ülnöknek. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon kezdtem, Büntető, Polgári, Gazdasági Tanácsokban. Zavartalanul, jó munkakapcsolatban voltam minden bíróval 2002-ig. Ekkor vette kezdetét a kokárda őrület. Néhány bírónak szóltam, hogy a bíróságon belül ne nyilvánítson politikai véleményt kokárda viselésével. Mivel szóvá tettem a kérdést a bírói értekezleten, a PKKB Elnöke "persona non gratanak" nyilvánított. Átkerültem a Handó Tünde által vezetett Fővárosi Munkaügyi Bíróságra. Azonnal az Elnök és az Elnökhelyettes mellé kerültem beosztásra. A Bíróságon a portástól az Elnökasszonyig mindenki nyíltan fideszes volt, mégis meg kell jegyezni, hogy a tárgyalások mind korrektek, törvényesek, jogszerűek voltak. Míg a PKKB ítéleteit többször is leszavaztam, itt erre soha nem került sor. Megjegyzendő, hogy ebben az időszakban a Fidesz ellenzékben volt. A Munka Törvénykönyve vitás esetekben általában a munkavállalókat preferálta.

A feszült, de vállalható állapot 2006-ban borult fel. Akkor egyenesen közölte velem a bírósági titkár, hogy a kinevezésem 70 éves koromig, azaz 2017. május 20-ig tart. Mivel megválasztott ülnök vagyok, a bíróságok épületeiből nem tilthat ki senki, de "megrögzött baloldali" lévén soha többé nem kapok ügyet. Ekkor értettem meg, hogy formálisan ugyan szocialista kormány van, de a hatalmat a Fidesz gyakorolja.

Ez a bírósági időszak katasztrofális hatással volt a nyugdíjamra. A munkaviszonyban töltött időmből kiesett közel húsz év. Ezen túl a kapott jelentős jövedelem tiszteletdíj volt, amely nem képez nyugdíjalapot.