Stanci néni mosodás volt a Terézvárosban. Nevét a rendszerváltozás előtt mégis a kitűnő Élet és Irodalomból ismertem meg. Rendszeresen elemezte az oktatás rossz, kádárista rendszerét. Kitűnően írt. Miközben minden valós problémát kendőzetlenül megfogalmazott, mégis tele volt az írása kedves, jóízű humorral.

Amikor számomra, aki már akkor egy ügyvéd barátomtól kilószámra kaptam a stencilezett és ormigolt fekete és lila színű illegális olvasni valót, világos lett, hogy Stanci néni nem a terézvárosi mosodás, hanem Beke Kata iskolaigazgató.

Szerettem volna vele megismerkedni. De mégis hogyan? Megtudtam, hogy nem lakik messze angyalföldi lakásomtól. Angyalföld munkások által lakott részében, a Tomori utcában lakott. Úgy véltem, újságíróként, kötetre váró költőként írásban jobban ki tudom magam fejezni, levelet írtam. Talán kedvezőbb benyomást keltek, mintha össze-vissza dadogok a telefonkészüléken át... Hol volt akkor még a mobil!

Kata pár nap múlva válaszolt. Kedvesen kiigazította, amit az ellenzéki kerekasztal dolgaiban rosszul tudtam. Meghívott a lakásába egy kis beszélgetésre. A sok egyforma ház között alig találtam meg a
18-as számú kaput. Pici szobában élt, talán harminc négyzetméter körüli lehetett az egész lakás. Hozott egy üveg sört, amit egyedül ivott meg, mert én akkor már évtizedek óta nem ittam, kárpótlásul bagóztunk, mint két gyárkémény.

Kata férje költő volt, de ez a téma tabunak számított. Ma már megírhatom, hogy a verset szerette, de válása után fenntartásai voltak a költőkkel kapcsolatban.

Kora délután mentem oda, és este tíz órakor engedett el. Barátok lettünk. Akkor már túl voltam a tanulmányaim zömén, de Beke Kata az élet minden területén műveltebb, bölcsebb, okosabb volt nálam. Mesélt szeretett Itáliájáról, és tőle tanultam meg - amennyire képes voltam - a politikát is. Hatására léptem be az MDF- be.

Nem húzom az időt. Akkoriban Angyalföldön Beke Kata lett a képviselő. Magam szinte megdermedtem, amikor otthon, minden előzmény nélkül megkért, hogy segítsem képviselői, majd államtitkári munkáját. Aztán múltak a hónapok, és itt, Angyalföldön az MDF csurkistái jutottak többségbe. Nagyjából ekkor nevezte ki Antall József oktatási államtitkárnak.

Se Katának, se nekem nem jutott eszünkbe, hogy valami hivatalos funkcióm legyen, pénzről szó sem esett.
Kata államtitkári fizetésének jó részét a környékbeli szegények között elosztogatta. Hiába küldtek érte kormányzati luxusautót. Elzavarta. Villamoson és buszon járt. Ajánlották neki tágas új lakást. Visszautasította. Maradt az ő szeretett pici lakásában, ott dolgoztuk ki az MDF kormány minden oktatáspolitikai anyagát. Illetve. Hiába dolgoztunk. Minden érdemi javaslatunkat megfúrta Andrásfalvi miniszter.

Egy alkalommal magas kitüntetésben részesültem. Igaz, kicsit kierőszakoltam, bár tudatlanul. Katát megkérdeztem, miért engem választott munkatársának, hiszen oktatásban járatosabb szakértők között válogathatott volna? Kata fel se nézett a rogyadozó írógép mögül:

"Mert Veled el mernék menni a sivatagba egy közös vizes bőrtömlővel."

Se sivatagba, se szeretett Itáliájába soha többé nem mehetett. Elérte egy súlyos hátsófali infarktus. Nagy műtét mentette meg az életét. Aztán keservesen az orvosok rábeszélték, hogy utazzon Füredre, pihenni, regenerálódni. Amikor hazajött, semmit se veszített humorából. A Tomori utcai kis templomban már megvette a sírhelyét, és rávésette a halála idejének első két számjegyét: 19..

Igen ám, de színlelt haraggal panaszkodott, ugyanis időközben megérte a 2000- et, ezért kénytelen volt a sír feliratát átvésetni. "Sokba kerülök magamnak!" - mondta.

Aztán gyengült és gyengült. Mégis eljött édesapám temetésére, és a gyászmisére. Majd egy nap felhívott telefonon, hogy ne keressem többé, mert már készül az Ő Istenéhez. Csendesen elment. 

Még hordom a tőle kapott képzeletbeli kitüntetést, a közös bőrtömlőt a vízzel.

Manapság se Beke Katákra, se az általa megfogalmazott megbízható hűségre senkinek nincs többé szüksége. Kata még tudta, hogy nem a pártjához, hanem önmagához kell elsősorban hűnek lenni. Liberálisnak, városi polgárnak, hívőnek nevezte magát.  Hitt Európában, a görög-római és a zsidó-keresztény hagyományokban, kultúrában. Firtatták, miért nem hangsúlyozza nyomatékosabban magyarságát. Nekem azt mondta: "Nem vágok fel arra sem, hogy a szívem bal oldalon dobog."