Tanulmányok, oktatás

Közgazdasági technikus, képesített könyvelő, vállalati tervező, statisztikus. Társadalombiztosítási tanfolyam, munkaügyi szaktanfolyam. MLE általános, szakosító, kiegészítő. (Szakok: szociológia, filozófiatörténet, újkori történelem, vallásfilozófia.)

Szociológia ELTE, Filozófia ELTE, Pszichológia ELTE abszolutórium. (Mind kizárólag 1988 után. Csak a vizsgákon kellett megjelennem, előtte konzultációkon való egyéni részvétellel. Méltányossági alapon kaptam kedvezményeket, mivel korábban sikeres felvételi ellenére származási okokból nem kezdhettem el a tanulmányokat. Azok nevét, akik ezt lehetővé tették, életükben nem hozhatom nyilvánosságra.)

Politikai tevékenység

A Kádár rendszer elleni ellenzéki tevékenységem kezdete az 1980-as évek közepére tehető. Rendszeresen kaptam szamizdat irodalmat, amelyet olvasás után továbbküldtem. Az anyagokat Dr. H.Gy. ügyvédtől kaptam.
Amire emlékszem: Hírmondó, Szolzsenyicin művei, Fordulat és reform, Demszky Gábor kiadványai.

Magam eszközök híján nem sokszorosítottam, szamizdat irodalmat nem írtam. Néhány ellenzéki találkozón részt vettem. Tudtommal rólam III./ 3-as jelentés nem készült.

A Lezsák Sándor által szervezett lakiteleki találkozóra meghívást kaptam, azonban provokációnak gondoltam, és nem mentem el.

1989-ben találkoztam Beke Katával, aki Pozsgay Imrével érkezett. Beke Katával kezdetben én kerestem a kapcsolatot, riportot szerettem volna készíteni az ÉS útján megismert "Stanci" nénivel. Meghívott Tomori utcai lakásába. Riport nem született, de kezdetben közeli ismeretség alakult ki, amely barátsággá változott. 
1989- ben az MDF tagja lettem. 1990-ben néhányan felvetették, hogy induljak a parlamenti választáson, ezt irreálisnak tartottam, és Beke Katát támogattam a kampányában. Miután képviselő lett, megkért, hogy segítsem parlamenti munkáját. Ezt nem tartom jelentős tevékenységnek, mivel általában szóban elemeztük a politikai helyzetet. A feladatom akkor vált komolyabbá, amikortól kinevezték az oktatásügyi tárca politikai államtitkárává. Ezt a funkciót akkor parlamenti államtitkárnak is nevezték. A feladata volt a parlamentben felmerült szóbeli, és írásbeli kérdésekre, valamint interpellációkra adott válaszadás. A válaszokat a minisztériumi apparátus dolgozta ki, az én feladatom adott esetben az volt, hogy a gyakorta szakmai "tolvajnyelven" megfogalmazott anyagokat közérthetővé fogalmazzam át.

Az MDF oktatási programjának kidolgozásában részt vettem. Elsősorban a kapott vázlat alapján kidolgoztam az első változatot, amelyet az oktatási szakértők átnéztek, majd tárcaközi egyeztetésre került, és akkor még létezett komoly társadalmi vita.

A törvényjavaslatot még végső formája előtt átnézte Pokorny Zoltán, a PDSZ elnöke, továbbá informálisan Pozsgay Imre.

A végső változatot természetesen Beke Kata terjesztette a Kormány, valamint a Parlament elé.

Mivel nagyjából leképezte a mai finn oktatási modellt, természetesen nem támogatta Antall József, és a kormány többsége. A korabeli parlamenti többség is elvetette, kizárólag a korabeli Fidesz, az SZDSZ és az MSZP támogatta.

Az oktatási reform elbukott, és Beke Kata egy pedagógus tüntetés során a tiltakozók mellé állt, majd lemondott.

1991- ben hivatott Dr. Kardos Antalné, Bod Péter Ákos ipari miniszter kabinetfőnöke. A beteg Antall József távollétében a miniszter és Göncz Árpád köztársasági elnök fogadott.

Folytak a megbeszélések a taxisblokád nyomán kialakult súlyos válsághelyzet megoldásáról. Két feladatom volt. 
Egyrészt azonnali számításokat kellett végeznem a gyakorta befutó árjavaslatok gazdasági realitásáról. Másrészt be kellett mutatnom azokat az összehasonlító modellszámításokat, amelyekben kimutattam, hogy a kormány által forszírozott új benzinárak lényegesen magasabbak a nyugat- európai átlagnál. (Azért kellett bonyolult modell, mert nem létezett euró, vagyis nehéz volt a különféle valuták vásárlóerejét összevetni.)

Amikor Beke Katával értesültünk a Fidesz-MDF székházügyről, azonnal kiléptünk a pártból. A továbbiak már inkább a megmaradt barátságról szólnak.

Újságírás

Az újságírást már középiskolás koromban kezdtem tanulni. A Népsport legendás szerkesztője majd főszerkesztője vett a szárnyai alá. Az alapoknál kezdtem, kishírekkel. Messzebbre nem is jutottam. De megismerhettem a szerkesztőségek légkörét, és beleszerettem örökre.

De készülni kellett az érettségire. Engem soha semmilyen papír, igazolás nem érdekelt. Azonban édesanyám halála előtt megígértette velem, hogy leérettségizem.

1977 valamelyik napján ott ültem a beteg fiam mellett. És leírtam egy verset. Majd pár nap alatt nagyjából ötszázat. Mivel egykor irodalmi színpados voltam, két dolgot meg tudtam állapítani: ezek mind "József Attila" utánérzések, viszont mind kitűnően mondhatók, és mindnek van belső zenéje. Még akkor az összeset elégettem a cserépkályhában.

Addig írtam, és égettem, amíg túl könnyen szaporodtak a sorok. Amikor már kínlódni kezdtem, bezárhattam a kályhaajtót. Elvittem egykori tanáromhoz, Gelléri Ágneshez, aki akkor a Radnóti Színpad dramaturgja volt. Nem tudott véleményt alkotni. Csak annyit mondott, "ezek profi versek, vidd Baranyinak!"

Vittem. Baranyi Ferenc elolvasta, majd átölelt. Azért kérte, hogy keressem meg a teljesen más
stílusban író Szentmihályi Szabó Péter költőt. Ő is elolvasta, és átölelt.

Egy hónap múlva készen volt egy tekintélyes méretű kötet kézirata. Szentmihályi, aki akkoriban a Szépirodalmi könyvkiadó szerkesztője volt, a hóna alá csapta a kéziratot, és velem együtt bemutatta Illés Endrének. Évek teltek el. Nem történt semmi. Aztán meghalt Illés Endre. A rendszerváltozás pedig elsöpörte a Szépirodalmi könyvkiadót. A kézirataim "természetesen" elvesztek. Alig maradt meg pár vers. Talán ötven. Mindent elölről kellett kezdeni.

A Széphalom Könyvműhely érdeklődött a verseim iránt. Pálinkás József szerkesztő kiszámolta, hogy egy teljes kötet úgy félmillióval kerülne. De egy tematikus kis kötet kihozható százezerből. Beke Kata elküldött Lezsákhoz. 
Már akkor sem szerettem. Sőt! Lezsák elvi engedélyt adott, de a konkrét részleteket egy Csallóközi nevű úrral beszéltem meg. Be kellett érnem hetvenezerrel.

Ezt a kiadó úgy fogadta el, hogy le kellett mondanom a választott borítóról, a reklámról, a terjesztésről és magamnak kellett a fényszedést elvégeznem. Aztán egy nap telefonált a nyomda. A könyv címe magáért beszélt:

"Koraszülöttek késői díszszemléje"

A fülszöveg és a borító adatai mind tévesek, de mint fényszedő jó munkát végeztem: nem találtam a könyvben hibát.