Nem gondolom, hogy Botka lemondásában a médiának felelőssége lenne. De abban van, hogy az ellenzék úgy áll, ahogy.

Csipegetek.

Szinte minden politikai műsorban napról napra ugyanazok a lassan dögunalmassá váló beszélő fejek jelennek meg. A választó, egyszersmint tévénéző ebből azt a konzekvenciát vonja le, hogy ez a teljes politikai elit. Mivel lassan már a valóban mérvadó, okos embereket is körüllengi a méla unalom, nem csoda, ha arra jut: ha ez az elit, el kell őket takarítani.

Vajon van még ember, aki hisz az őszhajú politológus kormányellenes szavainak, aki hajdan szinte egekig ható lelkesedéssel ünnepelte a Fidesz kétharmadát?

Ki nézi tovább a műsort, távirányítóval a kezében, aki meglátja valamelyik "egyenesen" adásban a borostás képű szóvivőt?

Havas Henrik magánszámát csak a vendégei kedvéért nézi az ember. De a legkiválóbb vendégeket is unalmassá lehet változtatni, ha naponta csak újra és újra ők vannak.

Arra panaszkodik egy média riportere, hogy az alanyok nem a politikailag fontos kérdésekről beszélnek.

De ha akarnának, se tudnának. Melyik párt képviselőjét kérdezik meg mondjuk arról, mi a pártja véleménye az isztambuli egyezményről? Az általános ÁFA kulcsról? Az inflációs adatok valódiságáról? 

Én a kormányszóvivőtől megkérdezném, tudja- e mennyibe kerül egy kiló marhalábszár, egy kiló barna kenyér, vagy mennyi egy kiló alma. Ezek után jártassa a száját a szinte nem létező inflációról, a munkabérek, segélyek, nyugdíjak rettentő nagy emeléséről.

Aztán megkérdezném az urat, mennyivel is emelkedik egy ellátás, ha a növelés az inflációt követi?

Majd felvilágosítanám,hogy semmivel. Ami inflációarányosan növekszik, az pont annyit ér a következő évben, mint annak előtte.

Az ellenzéki pártok vezetőit azzal szórakoztatják, hogy beszéljenek Orbán Viktor legutóbbi böfögéséről. De azt senki nem kérdezi, hogyan akarják a gazdaság szerkezetét megváltoztatni, mit gondolnak a jövő adórendszeréről, arról, hány osztályos legyen az általános iskola, milyen keretek között képzelik el a szakoktatást, ingyenessé akarják- e tenni az egyetemi oktatást az első diplomáig? Ezer kérdést tudnék feltenni.

De a gyakorta magukat is unó bávatag képű műsorvezetők pedig csupa fantáziátlan könyökvédős kishivatalnoknak tűnnek, nem a választó valódi kérdései iránt érdeklődő valódi újságírónak.

(Sváby András bátorságának köszönhetjük, hogy a kormányzat képet kapott, mennyire nem érdekli a választó véleménye. A lakosság túlnyomó többsége elutasítja a határon túliak szavazati jogát. Húszezer válaszadó esetében pedig a minta mérete miatt ez bizony már reprezentatívnak minősül.)

Van köztük olyan, aki összetéveszti a kamerát a mobiltelefonnal, hazaüzenget többször is a kislánya születésnapján. Az ilyen országos idiótát az "átkosban" páros lábbal rúgták volna ki.

Mást mondok. A tehetségtelen hülyéket a pálya közelébe se engedték. A szakmai igazi nagyjait vagy elkergették a pályáról, vagy maguk undorodtak meg ettől a híg, vacak semmitől, amelyet ma csak megszokásból lehet televíziónak nevezni.

Ez a média felelőssége abban, ha a választó nem tudja, van-e alternatíva, mit is akarnak a pártok, még azt is csak a pártok öndefinicíójábol tudhatja - gyakran tévesen -, mi egy szervezet ideológiája.

A választáskor aztán nem ismeri föl, hogy hová is szavazzon. A csalódott szocialista nyugodtan átszavaz a nácikra, vagy az LMP- re, mert honnan is tudná, hogy a szélsőjobb szociális demagógiája, ígérethalmaza mögött kikandikál a hungarizmus undorító pofája. De meddig maradhatna a kérdező a Jobbik házi televíziójában, ha nem kellene öncenzúrát alkalmaznia? Vajon van kérdező, aki szelíden rávezetné az Együtt elnökét, hogy az Új Pólus nem reális gondolat, mert össze akar gyömöszölni két baloldali pártot két nem baloldalival?

Mikor magyarázza el ezt egy valódi politológus? (Mert a legtöbbje rossz hamisítvány, de azért van pár okos ember is köztük...)

Ez a féldemokratikus- félszabad televízíók felelőssége.

A többiek, a "közszolgálatinak" hazudottak szót se érdemelnek.