Amikor néha egy egy rövid kommentben utalok arra, hogy a mi kis pártunkban, a VÁLASZ-ban komoly elméleti munka folyik, szinte a bőrömön érzem a kételkedést.

- Ugyan, mit értenek ezek ehhez, hiszen nincsenek sokan, nem sok tudomást vesz róluk a média, azt se tudjuk, kik dolgoznak náluk, értenek- e valamihez?

A kételkedés abban az értelemben jogos, hogy nincs minden szakpolitikai területre külön munkacsoportunk, de még személyünk sem. Bizony ezért úgy kell tennünk, ahogy talán minden kis közösség cselekszik: kicsit mindenkinek mindenhez értenie kell.

Példának most a sokszor emlegetett közoktatás kérdését veszem nagyító alá. Ma a Törvényekben a "köznevelés" szó dívik. Mi úgy gondoljuk, hogy az oktatás igazi rangját azzal kell visszaadni, hogy ismét "közoktatásnak" nevezzük. Minden párt külön kiemeli, hogy erre a területre sokkal több forrást kell biztosítani.

Mi ennél mélyebbre nézünk. Van egy egészségtelenül központosított oktatási rendszerünk.

A központosítás nem csupán azért káros, mert az iskolák tulajdoni és fenntartói viszonyai eltorzultak. Nem csak azért, mert az iskolák és az iskolák igazgatói, tanárai és szülői, továbbá diákjai önállóságát letörte a rendszer.

Az igazi, súlyos problémák a tanítás, a tanulás folyamatának szabályozása terén vannak. Tehát nem segít a bajokon önmagában, ha pénzt öntünk egy rossz rendszerbe.

Nézzük meg, milyen folyamatok történnek az oktatás tudományos hátterében!

Kormánybiztos és csapata - Akadémiai háttérrel - kutató-fejlesztő munkát végez, amelynek eredménye a Nemzeti Alaptanterv (NAT) koncepciója. A koncepció vitája után szakmai munkacsoportok dolgozzák ki a NAT végleges változatát.

A folyamat maga nem nagyon vitatható. Minden ponton tudományos munka folyik. Azonban egy új kormánynak a koncepció szintjén be kell avatkoznia. Ugyanis nem kétségbe vonva a koncepció készítőinek magas fokú pedagógiai tudását, a mai oktatásirányítás kezében a leghaladóbb tudományos alapelvek is eltorzulnak.

Az első magyar NAT kidolgozása során ügyeltek arra, hogy a NAT konkrét magtantervi része hagyjon 30-50% szabadságot az iskolának, vagyis az igazgatónak, a tantestületnek, végső soron a szaktanároknak.

Vagyis a koncepciónak olyannak kell lennie, amely egyben valós pedagógiai tartalmat ad a decentralizált iskolatulajdonlási és fenntartási szerkezetváltásnak.

Jelenleg a központi tantervek 10 % szabad mozgásteret adnak a pedagógusoknak. Ha ezt nem növeljük jelentősen, formalitássá válik a tulajdoni decentralizáció.

A mai rendszer különös sajátossága, hogy miközben a keresztény - konzervatív alapértékek egyike a szubszidiaritás, mégis centralizálták az oktatást.

Nemzetközileg elismert a finn modell. De nem árt tudnunk, hogy a finn modell alapvető sajátossága, hogy országos szintű központi modellként nem létezik.

Olyan szintű és mértékű szabadságot ad a pedagógiának, hogy szinte minden iskolában más a "finn modell."
Most is reformok folynak az északi országban. Ezek egyik fő lényegi eleme az egymástól elkülönült tantárgyak teljes összevonása. Azonban azt, hogy ezt a változtatást az adott iskola egyáltalán bevezeti-e, illetve ha igen, mikor és hogyan, azt az iskola közössége dönti el.

Itt egy mondat erejéig meg kell állnunk. Vajon mikor jut el a mi társadalmunk erre a szintre? És ha ezek az oktatási modellek kellenek a skandináv gazdasági modell meghonosításához, reálisak-e középtávú közgazdasági elképzeléseink?

Mielőtt sóhajtva feladnánk mindent, emlékeztetnék arra, hogy finn barátaink ezeket a társadalmi, szociális, oktatási, gazdaságfejlesztési, szerkezetátalakítási eredményeket - ideértve a nagyon jelentős életszínvonal növekedést is - az alatt a majdnem harminc év alatt érték el, ami alatt ugye mi eljutottunk a semmiből sehová.

Visszatérve a közoktatáshoz, négy új szempontot kell a középpontba állítani:
-kommunikáció,
-kreativitás,
-kritikai szemlélet,
-kooperáció.

Mai tudásunk szerint ezek a XXI. század oktatásának fő kompetenciái. Minden képzésben, ideértve a tanárképzést is, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kognitív tudás átadásán túl az érzelmi fejlesztésre. 
A nyelvi képzés kulcsfontosságú. Európában az utolsó helyek egyikét foglaljuk el nyelvtudás tekintetében. A szakoktatás iránya minden tekintetben hibás.

A VÁLASZ közoktatási programja ilyen, és hasonló elemzésekre épül.

Mi tudjuk, nem elég csupán lózungokat harsogni: "Több pénzt!" Minket az is érdekel, hogy hatékonyan használjuk a közpénzt, hogy a közoktatási rendszer minden elemében jelen legyen a pedagógusok, a szülők, a diákok képviselőinek véleménye.

Szükség van rendszeres béremelésre. De ha vissza akarjuk állítani a hivatás becsületét, ahhoz még ezeken túl is sok tennivaló van.

Szeretném, ha minden pedagógust olyan tisztelet övezne, mint egykori osztályfőnökömet, Kovács Elemért, akinek nevét osztályterem őrzi egykori iskolájában, a Vas utcában...