Döntőbeli ellenfele ezúttal Marian Cilic volt. Cilic kiváló teniszező. Federer azonban ennél sokkal több. A sportág egyik zsenije.

A sokat hibázó közvetítők gyakorta beszéltek ezúttal is butaságokat. Ugyanis Cilic mindvégig kitűnően játszott.
Elég sokat hibázott, az igaz. Csakhogy nem mindegy, ki játszik a háló túloldalán! Ami gond nélkül sikerül egy másik, hasonló képességű játékos ellen, azt bizony elhibázzuk, ha valahol a lelkünk mélyén érezzük, hogy 
amit tudunk, kevés lehet egy zseni ellen.

Kivételes dolog, hogy a ma férfi teniszében négy különleges képességű játékos van.

Djokovic, Nadal, Murray és Federer.

Ha egyikük se lenne soha sérült, és mindig jó formában játszanának, kizárólag csak egymásnak lennének méltó ellenfelei.

De sajnos nem mindig van így, ezért juthat néha egy - egy nagy verseny Wawrinkának, Cilicnek, Del Potronak és másoknak.

Külön kiemelendő, hogy Federer augusztusban 36 éves lesz. Amikor első nagy győzelmeit aratta, lassubb volt a játék, és fizikailag is kevesebb erőfeszítést igényelt.

Federer abban fejlődött a legtöbbet, amelyben az Ő életkorában inkább kopni szokott a játéktudás: javultak a reflexei, egyre jobb a térlátása, az pedig nem csoda, hogy rendkívüli a rutinja, és elképesztően variálja az adogatásai erejét, és helyét.

Ezen a versenyen szerencsétlen körülmények között esett ki a másik három nagy klasszis. Federerre maradt a felelősség, hogy megmutassa a feltörekvő fiataloknak, hogy ki az úr a füves pályán, ahogy Nadal Párizsban megmutatta, hogy salakpályán az ifjaknak esélyük sincs ellene. És reméljük, Djokovic is hamar visszatér.

Még mindig, és azt hiszem, még egy darabig nem marad más a fiatal titánoknak, mint ami most jutott Cilicnek:

A lelki összeomlás, és a vízhólyag, mint nevetséges kifogás egy kéthetes verseny döntőjében.

Ami a hölgyeket illeti: Serena, Azarenka, és Sarapova távollétében nem rágtam le a körmöm.