Egészen fiatal korom óta utálom az ünnepi beszédeket. Sikítófrászt kaptam már az Igazgató nénik és bácsik hülye szövegeitől, és ez az ellenszenv csak nőtt értelmem kétes kivirágzása idején, és most, aggkori hülyülésem idején még tovább fokozódott.
Hajdan az Alkotmányt méltatták az iskolák igazgatói. Igaz, fogalmunk se volt, mi a fene az az Alkotmány. Mire tudnám mi az, már nincs.
Aztán jött az Új kenyér. Nekem akkor volt az új kenyér ünnepe, amikor szüleim megkockáztatták, hogy leküldenek a Közértbe. Ilyenkor megrághattam a friss, meleg kenyér héját. Amúgy sincs új kenyér augusztus 20. napján.
Új búza kerülhet a raktárakba, de még jó ideig a tavalyiból sütik a kenyeret. Szent István meg hol volt, hol nem volt. A tűzijátékot ritka ostoba marhaságnak tartom, kínaiak ide vagy oda.
De hogy Soros György ellen kelljen beszélni az idén a kormánypárti szónokoknak, azt teljesen hitelesnek tartom.
Végtére is a kormánypártok szónokainak amúgy is egyetlen hiteles megnyilvánulási módja a mértéktelen hülyeség.
Előbb utóbb a kormánypártiak is rájönnek, hogy Szent István valójában Soros Györgyöt győzte le, aki már akkor Koppány mögött állt, és Sorost csak azért nem négyelték fel, mert nem akarta Szent királyunk szaporítani. Sőt, az Intelmeket is Soros György írta, már akkor is támogatta az esztelen migrációt. Sajnos a tatár csapatokat is Soros vezette, sőt Mohács után személyesen belefojtotta II. Lajost a Csele patakba. Azt már mondani sem kell, hogy Soros ott állt Sztálin és Hitler mögött egyszerre, miközben ő írta a Kommunista Kiáltványt, és a Mein Kampfot.
Végezetül be kell vallanom: Amikor ezt írom, Soros fogja a mobilomat, és én tulajdonképpen dicsőíteni szerettem volna Putyin Viktort, de Soros miatt ez lett belőle.
Mea culpa, mea maxima culpa, ahogy a latin szakos Soros György mondaná. Az utóbbi lecke Németh Szilárdé. Csak ne addig maradjon, amíg megfejti.
