Sokan hiszik, hogy ismerik ennek a fogalomnak a jelentését. Pedig nem. Olvasom a Facebookon névtelenek, és minden ok nélküli nevesek véleményét az ellenzékről. Fentiekkel ellentétben nem kívánok senkit kellemetlen helyzetbe hozni, ezért kivételesen és utoljára nem nevesítem a hölgyeket és urakat.

Ellenzéki az, aki arra törekedik, hogy a jelenlegi kormányzattal szemben politizáljon. Nem szavaz együtt a kormánypártokkal, a választásokon vagy ellenzéki frakció alakítására tesz kísérletet, vagy ha erre lehetőséget lát, mozgósítja híveit, vagy ennél szélesebb választói közösséget, hogy demokratikus úton váltsa le a jelenlegi kormányzatot, és hozzon létre egy új, kormányképes alakzatot.

Nos, a meghatározás több pontjával is vannak gondok. A demokratikus választás alapfeltétele, hogy demokrácia legyen. Mondjuk ki egyenesen: Nincs demokrácia. Akkor mi is van? Nincs "illiberális demokrácia." Ilyen fogalom akkor se létezik, ha diplomás politológusnak kinevezett tökfejek emlegetik, mondogatják.

Illiberális állam létezett, és létezik. Jelzős szerkezetű demokrácia nincs. Azaz mondjuk már ki egyenesen: hazánkban ma nincs demokrácia.

Nem "korlátozott" demokrácia van, mert ilyen fogalom sem létezik, akkor sem, ha ezt az ökörséget is diplomás, jól megfizetett "politológusnak" titulált emberek naponta terjesztik az összes objektívnek hazudott televíziókban, amelyekben újabban sikerült összegyűjteni az újságírás gyáva opportunistáit és lejárt szavatosságú celebjeit.

Mégis mi van, ha nincs demokrácia? A magyar értelmiség a rendszerváltozás előtt erre még tudta a választ. Kis Jánostól Csurkáig kimondták: ahol nincs demokrácia, ott diktatúra van. Ha emlékeim nem csalnak (márpedig nem! ), a kádári diktatúra vége, és a posztkádári diktatúra már nem jelentett tényleges veszélyt a korabeli ellenzékre. Az ÉS, a Magyar Nemzet egyértelműen az ellenzék hiteles fóruma volt. Sorra jelentek meg a szocialista politikai, gazdasági rendszert nyíltan bíráló írások. Más politikai tényezők, lapok nyíltan kiálltak a kapitalizmus mellett. Még a népi harmadik utasok is kimondták: diktatúra van. Vagyis a korabeli ellenzék és a korabeli sajtó nem gyáva senkikből állt. 

Emlékezzünk a posztkádári kor 168 órájára, a Záróra c. műsorra! A korabeli Vigilia vallásszociológiai írásaira! Az MSZMP már nem volt a "demokratikus centralizmus" bástyája. Nagyon nem szerettük Grósz Károlyt. Mondott néhány durva mondatot, de nem lehetett őskövületnek nevezni. Még kevésbé Nyers Rezsőt, Németh Miklóst, Pozsgay Imrét.

A korabeli ellenzék mégse mondta, hogy "igen, de", nem mondta, hogy "azért ez már félig demokrácia", nem hebegtek és habogtak az értelmiségiek és az újságírók. Az MSZMP legtöbb vezetője is változást akart. 
A kemény kádáristák kisebbségben maradtak, és kiváltak. Mégis diktatúra volt.

Logikai kitérőt teszek: Vajon ki volt jobb demokrata? Németh Miklós vagy Orbán Viktor? Melyikük volt felelősebb miniszterelnök?

Ki volt inkább demokrata? Matolcsy György, vagy Nyers Rezső? Ma kit választanánk? Az akkori Pozsgay Imrét vagy Németh Szilárdot? Kósa Lajost vagy Kósa Ferencet?

Megkockáztatom: Ki rabolt össze több vagyont? Kádár János vagy Orbán Viktor?

Miközben azok a régi kommunisták ezerszer különbek voltak a mai rablóbanda maffiafőnökeinél, mégis a sok helyről érkezett, sokfelé húzó korabeli ellenzék egységesen kimondta: diktatúra van. Az akkori ellenzéki kerekasztal (EKA) sokféle törekvést foglalt magába. Már ott volt az erős SZDSZ, az MDF, de ott volt a kicsiny Bajcsy-Zsilinszky Társaság is. De minden pártnak, minden szerveződésnek egy szavazata volt. Tetszenek érteni? Nem volt könnyű, de meg kellett állapodni! A megállapodás alapját egy azonosság szolgáltatta: Diktatúra van, és ha az van, le kell váltani!

Ma, ha az ellenzékiség terminológiáját következetesen használnám, alig maradna hiteles ellenzéki párt. Fel sem fogják, hogy a mai diktatúra veszélyesebb, mint az egykori szocialista. Sőt, ma ha kimondom, hogy diktatúra van, kikiáltanak szélsőségesnek. Ha azt mondom a korporatív törekvésekre utalva, hogy ez tipikusan fasiszta, szélsőséges vagyok. Ma, ha a gyűlöletkeltés módszereire utalva kimondom, hogy ezek goebbelsi, náci eszközök, engem bélyegeznek meg.

Ma a közéletünk demokratikus oldalán mindenki, aki hozzám hasonlóan gyűlöli a diktatúrát, a burkolt és nyílt antiszemitizmust, gyűlöli a xenophobiát, a népbutítást, az ostobaságot, a kormányzati szintű szabadrablást, a tehetség, tudás, és teljesítmény nélküli gazdagodást, az megkapja a "gyűlölködő" megbélyegzést.

Barátom egyenesen fogalmaz. Ahogy jellemes embernek kell. Ellenszélben, - de ha kell - ellenszél ellenében is.
Bírálni Őt is szabad. Jogos a kifogás, ha bárki felveti, hogy az általa alapított kis párt még nem elég erős. A rágalom azonban nem azonos a kritikával. Egy programot illik előbb elolvasni, elemezni, és utána bírálni. Én még úgy tanultam, hogy egy cikk megjelenése előtt, ha abban nevet említünk, és ráadásul véleményt mondunk bírósági ügyével kapcsolatban is, előbb véleményt kérünk az érintettől. És módot adunk a viszontválaszra. A cikk írója azonban nem pusztán tájékozatlan. Hazudik és rágalmaz. Olyan személy ellen teszi mindezt, akinek eddig a média egyetlen szó lehetőséget soha nem adott politikai témában.

Vajon létezik ma még valódi egyenes beszéd? No nem olyan hitgyülis és simicskás ócska mellébeszélés! Van még igazi újságírás? Létezik még olyan valódi politikai elemző, aki nem azzal van elfoglalva, hogy az ellenzéken köszörülje a nyelvét? Ki meri mondani még valaki velünk, velem, hogy 2010 óta itt egy fasiszta típusú, szélsőséges, náci módszereket használó népellenes diktatúra van?

Mert aki nem meri, meggyalázza a hajdani pártállam ellenzékének emlékét. Jobban teszi, ha mielőbb eltakarodik. Nyitva áll előtte Putyin, Erdogan, Nazarbajev, Alijev, Kim Dzsong Un, Maduro és a többi címeres diktátor világa.

Végezetül: Ceterum censeo - 1993 és Szárszó óta - minden értelmiségi pontosan tudhatta, hogy Orbán Viktor a székház ügyben pénzt lopott, és a lopott pénzből Orbán Győző megvásárolta a gánti bányát. Ezért részemről egy olyan Fidesz szavazónak sincs bocsánat, aki ezt tudhatta.