Elsőként szeretném ideidézni azt a címeres marhát, aki demagógiának minősítette, ha az állami pazarlás, korrupció, lopás összegszerűségét átszámoltuk lélegeztetőgépre.

Ugyanis a szerencsétlennek fogalma sincs arról, hogy miképpen áll össze egy ország költségvetése. Bizony a kiadások tervezésekor pontosan így kell a körtét az almával, a szilvával, majd a sárgabarackkal összevetni.

Amikor egy költségvetés prioritásait - kiadási oldalon - meghatározzák, még mindig a bázis szemlélet uralkodik. 
Vagyis az a lényeges szempont, mit terveztünk tavaly, mit költöttünk el ténylegesen, és ha nekünk kedves az a költségvetési sor, hát jövőre többet pakolunk oda, ami meg minket nem érdekel, oda annyit, hogy nominálisan többnek látsszon, de az éves pénzromlás miatt maradjon pont annyi, mint tavaly.

Amit pedig a mi derék kormányunk feje utál, azt jól megnyirbáljuk, mit érdekli az a parlamenti többséget, ha ettől emberek sorsa válik tarthatatlanná, vagy akár bele is halnak.

Mi a fene is a Mini-szterelnök (Copyright Katona Andrea) prioritása?

Hát a foci, és a "látványsportok". Mi más is lehetne egy tehetségtelen, huszadrangú névtelen senki "középpályásnak", aki egy falusi csapatba fért be mindössze?

Nem a fociért, ne tévedjünk! Az csupán ürügy. A többi sportághoz meg még ennyit se ért. Egyáltalán, mihez ért ez az ember?

Ez a szotyolaköpködő niemand azért ad pénzt erre a költségvetési sorra, és bújtatva még sok más sorra is, mert kitűnő lehetőség látszik a lopásra! És ez a költségvetés legfőbb prioritása!

Na az oktatásra nem ad! Az egészségügyre sem.

"Képesek lennének a nyavalyás oktatáshoz értő szakemberek, a tanárok bérezésére, fejlesztő pedagógiára, tantermek rendbetételére, felzárkóztatásra, sokféle jobbnál jobb tankönyvre, és minden hasonlóra elkölteni, nem is beszélve a felsőoktatásról!

Ha mindent elköltenek az oktatásra, miből jut szegény haveroknak, kötélbarátoknak, falum polgármesterének, lányomnak, ipamnak, vejemnek, napamnak, sógoraimnak és komáimnak? Meg a jobbkezemnek és kiterjedt családjának?

Nagy túrót az oktatásnak! Majd elmagyarázza - hogy adtunk mi dögivel - a sok seggnyaló, elvégre ezért fizetjük mindet!

Egészségügy? Mit érdekel? Hiszen azokat a seggnyalókat is megfizetem rendesen! Illetve: csak a seggnyalókat fizetem meg! Akik azt hazudják, hogy minden oké!

Hogy évente meghal az egészségügyünk miatt harminckétezer? Nem kár értük, a többségük biztos Soros bérenc, a többi meg úgyis mindegy, hiszen csak idő kérdése, és mindenki meghal, ugye, kivéve persze engem.

Igaz, a seggnyalók is meghalnak, de mindig lesz itt utánpótlás, hiszen ki ismerné jobban nálam a magyar néplelket?!"

Nos kérem, valahogy így készül a költségvetés. Tolvajok közt minden cinkos néma.

Mi megsiratjuk a kórházi fertőzésben, gyalázatos körülmények között meghalt hozzátartozóinkat, majd élünk tovább. Mintha mi sem történt volna. Szurkolunk Dzsudzsáknak, aki kétnaponta keres két ballábával egy CT-t, vitatkozunk arról, lopás- e a korrupció, hogy kit is vágtak át az oroszok a vadonatúj felújított szemétrevaló metrókocsikkal, a korrupcióban úszó világbajnokságon hány aranyat, és Seuzó ezüstöt nyerünk stb. Mert mi mindent megnyerünk, és mindent lenyelünk. (?)

Jelentem, hogy igenis minden eurót, minden forintot, amelyet ez az aljas banda a magyar néptől ellopott, át kell számítani egy cigány- tanuló felzárkóztatására, egy doboz krétára, egy tanár tisztességes fizetésére, egy CT- re, 
egy MRI-re, egy lélegeztető gépre, egy új és korszerű gyógyszer honosítására és annak támogatására, egy guriga WC papírra, fertőtlenítőszerre, háziorvosi praxispénzre, mentőautóra, orvos, nővér és mentősbérre, és ha mindezzel végeztünk, de csak ezek után egy tisztakezű ügyészségre és független bíróságra.

Hogy ezt a gazemberséget, amit velünk szemben elkövettek, átszámolják börtönévekre!

Még így is ők járnak jobban, mert azt az évi harminckétezret már nem hozza vissza közénk senki, és a romokba döntött, kifosztott országot megint nekünk kell ismét felépíteni. És utódainknak,akiknek nem ezt a jövőt szántuk.

Horthy után. Rákosi után. Kádár után. És majd Orbán után. Hányszor még, Európa, hányszor még magyarok?